Az első mai értelemben vett kutyaeledel elkészítése egy James Spratt nevű amerikai úriember nevéhez fűződik, aki az 1860-as években villanypóznák értékesítése okán érkezett Angliába. Az ötletet a terméke elkészítéséhez a rakparton megfigyelt kóbor kutyák adták, akik elé a hajók személyzete kiszórta a megmaradt kétszersültet. Hamarosan előállt ő is a kutyák számára készült „kekszével”, melyet gabonalisztből, zöldségekből, céklából és marhavérből állított elő, és hamar a brit sportkutyások kedvence lett könnyű használhatósága és hosszú eltarthatósága okán.

Az ezredforduló tájára már több gyártó is előállt hasonló termékkel. Mind Nagy Britanniában, mind az Egyesült Államokban tömegével állították elő ezeket a termékeket. 1908-ban a New York-i illetőségű F. H. Bennet előrukkolt az először Maltoid névre keresztelt, magas tehéntej tartalmú, csont alakú kutyakekszével, melynek nevét hamarosan Milkbones-ra változtatta. Hamarosan, felismerve az ebben rejlő lehetőségeket, ez a termék lett az első, amely minden testméretű kutya számára külön kekszet kínált. A későbbiekben először a magas hústartalmú konzerv eledelek, majd később a száraz kutyaeledelek megjelenésével ez a termék vált az első „jutalomfalatkává”.

Hamarosan a városi környezetben élő kutyák számára is megjelentek a friss hús illúzióját keltő termékek, ezek közül az első „konzerv eledel” az 1922-ben piacra dobott, a Ken-L-Ration fantázianevű, lóhúsból készült volt. A konzervipar fejlődésével ekkorra már lehetővé vált a kiszolgált munkalovak állateledelként való hasznosítása, majd a növekvő igények nyomán az 1940-es évekre már külön erre a célra tenyésztettek lovakat az Egyesült Államokban, amely nem kis felháborodást keltett az emberek többségében.

A második világháború kitörésekor az USA-ban a konzerv állateledelek piaci részesedése 90%-os volt. A háború, és az ennek következtében fellépő nyersanyaghiány, valamint a konzervipar hadi célokra való átállítása vetett véget ennek a korszaknak, és fordította a figyelmet ismét a száraz eledelek irányába.

A háború utáni időszakban az élelmiszeripar is jelentős fejlődésen esett át, az 1950-es években vált az extrudálás széles körben elterjedtté, ebben a korszakban jelent meg a gabonapelyhek, reggelizőpelyhek széles skálája. Ennek nyomán vetődött fel a gondolat a Ralston Purina Company állateledel üzemében dolgozók fejében, hogy ezt az eljárást akár a saját területükön is alkalmazhatnák. A gondolatot tett követte, a gabonapehely üzem extruderét kölcsönvéve, 3 év titkos munka és fejlesztések sora után, 1956-ban megszületett az első, extrudálással előállított, valódi száraz eledel, a PURINA DOG CHOW.